PULI AGILITY

  Eddig a Puli kiképzéseinek azt a fázisát tekintettük át, melyek vélelmeznek némi keménységet, sőt határozott mértékű agressziót Pulinkban. Most vizsgáljuk meg a másik oldalt, a szeretet kutyaiskoláját, mikor a már említett pozitív megerősítéssel, szépszóval, ügyes etológiai technikákkal használják ki a fajta természetes adottságait. Aki saját jellemét, illetve Pulija nevelését nem tudja összeegyeztetni sem a németes elvekkel, sem a magyaros megoldásokkal az megoldást lel az alábbi sorokban, az agility iskolában és a dog dancing gyakorlásában.

Szólni szükséges arról az örvendetes tényről, hogy az egyre elterjedtebb agility sport kutyás társadalmunk modern megtestesülése és a Puli adottságai ebbe a stílusba rendkívül jól beilleszthetők. Miért? Vegyük nagyító alá kicsit azt, hogy kutyánk részéről milyen tulajdonságok szükségeltetnek e sporthoz, illetve milyen típusú kutya alkalmas agility használatra. Általánosságként elmondható, hogy a nagyobb méretű kutyafajták az elterjedtebbek az agilityben. Ez persze nem jelenti azt, hogy egy kisebb termetű fajta alkalmatlan, de a nagyobbak használata elterjedtebb (border collie). Pláne a futam értékelésének alapelve tükrözi ezt, mert az akadályok hibátlan teljesítése sokkal lényegesebb, mint az adott futamidő. Mégis a szintidő (TPS) és a maximális futamidő (TPM) a közepes, M méretosztályban, ahová Pulink is tartozik teljesen más. Tehát a Puli, mint közepes termetű fajta nagyon is jól használható agilityre, sőt a méretosztályának csekélyebb létszámát bővítené, ráadásul osztályában ebből kifolyólag a konkurencia is kevesebb. Így a Puli efféle használata az agility és a fajta szempontjából is előnyös lenne.

A következő adottság a fordulékonyság, ami például a szlalom leküzdésében előnyös, a pörgősség, a gyorsaság a minél jobb teljesítés érdekében. Ezen túl a Puli irányíthatóság terén is felveszi a versenyt a klasszikus agility fajtákkal. A Puli fordulékonyságáról a Tartalomhoz a Forma fejezetben már szó esett. Egyetlen nehézsége talán makacssága, akaratossága, aminek specifikus sajátosságairól az engedelmességi részben már szó esett. Ezért gyakrabban fordul elő Puli agilityben a megtagadás (refusal). A zsákakadály (collapsible tunnel) teljesítésének elsajátításában viszont pont határozott önállósága kedvez, könnyebben megtanítható erre a félénkebb fajtáknál, sőt a hinta (see-saw) leküzdésében a helyzettől, szituációtól való ijedtség meglehetősen ritka. Túlfűtött, gyakran már előbbre gondolkodó, lázban égő szelleme következtében azonban zónahiba előfordul.

További problémát okoz Pulinknak a hatalmas szőre az ugróakadályoknál. Ezt viszont ellensúlyozza igazi magasugró képessége, miszerint méretéhez, tömegéhez viszonyított súlypontemelkedése kimagasló. Ráadásul az akadályt ugró Puli dinamikusságot sugárzó látványához a tekintélyes szőrköntös nagyban hozzájárul.

Mint az etológiai részben láthattuk inkább dicsérettel nevelhető, képezhető. Mindenképpen szólni szükséges az agility képzésben arról a csodálatos tanítási módszerről, ami hódító útjára indult hazánkban….ez nem más, mint a klikker. A klikker tulajdonképpen egy eszköz, ami kezünkben, ujjnyomásra klikkelő hangot ad. A Puli tanításának kezdetén először azt kell megtanulnia, hogy a klikk hang az azt jelenti, hogy jó, ügyes, bravó. Ezt jutalomfalatok tömkelegével lehet rögzíteni (klikk és rögtön jutalomfalat). Ezután következik az a fázis, amikor a helyes teljesítést a klikker dicséri, erősíti meg. A műfaj művelői bámulatos eredményekre képesek kutyájukkal olyan elragadó kutya-gazdája összhangban, ami az agilityben egyszerűen létszükséglet. Ennek a módszernek a kifejtése a Puli és gazdája lelkének olyan magas fokú rezdüléseit szükségeltetné részletezni, amit a terjedelem és tudásom sem tesz lehetővé…Pedig új irányzatról lévén szó egy hozzáértő szakembernek mindenképpen érdemes lenne. E téren a Puli szintén mutat csak rá jellemző sajátosságokat pont az említett jellembéli különbségeinek következtében.

A Puli alkalmassága után a teljesség igénye nélkül vegyük szemügyre magának az agilitynek a sajátosságait. Gondolhatná a laikus olvasó, hogy az agility maga a szabadság sportja és tulajdonképpen ez így is van. Az agility valójában nem is csak sport, hanem egy életforma. Egy életforma a magyaros terelés, a német elvű őrző-védőzés, a hétköznapinak tűnő házőrzőtartás és az ünnepelt kiállítások mellett. Azonban olyan életforma, amit az angol stílushoz illően részletes, konkrét, szigorú szabályok rögzítenek. A szabályok bonyolultsága elsősorban nem az agilityt űzők kezének megkötésére szolgál, hanem segít ugyanabban a helyes mederben tartani a sportot, amiért valójában kialakult. Így nem csak az akadályok mérete, tulajdonsága, anyaga és elhelyezkedése, de a Puli, valamint a felvezető viselkedése is konkrétan szabályozott. Ráadásul  agility esetében óriási jelentőséggel bír a történelmi használati gyökereket ismertető rész marmagasság kérdésköre. Bátran kijelenthető, hogy az összes használati ágazat közül talán a legszabályozottabb és legfőképpen a két versenyző (Puli és gazdája) közötti összhang szempontjából állít mércét.

Vagyis a laikus szemlélődőnek pusztán akadályversenyről szóló sport ennél sokkal több. Igaz a tanítás, képzés során óriási hangsúlyt fektetnek az egyes akadályokra, ugyanis mindegyik nehézségét, leküzdését külön-külön meg kell tanulni, el kell sajátítani. Ilyen akadályok a Viadukt, fal (viaduct, wall), Karika (tyre), Távolugró (long, jump), Asztal (table), Palló (dog walk) , Hinta (see-saw), Palánk („A” frame), Szlalom, Kukac (rigid tunnel), Zsák (collapsible tunnel). Az egyes akadályok sorrendje adja a pálya vonalvezetését, a bonyolultabb elemek egymáshoz való közelsége pedig a nehézségi fokát. Így az agilityn belül nemcsak Pulink szellemi képességei, de fizikai fejlődése is biztosított. Az akadályok nyújtotta szituációkat Pulink a hétköznapi életben tulajdonképpen imádja, ezért nem kell attól tartanunk tanítása során, hogy bármelyik elemmel szemben is undorral fordulna. Az akadályok sorrendjét pedig nem csak azért kell állandóan variálnunk, mert éles versenyben is ez történik, hanem mert Pulinkban az is rögzül, hogy melyik akadályt melyik követi, eképpen nem a megadott vonalvezetést követve ronthat.

Itt is, mint az összes használati ágnál az áttörést az első fokozat, az alap követelményszint megfelelő teljesítésének elérése jelenti. Ez nem más, mint az első A1 teljesítményosztályba kerülés. Az A1 szintű futamon a bíró megítélése szerint kerülnek kontaktzónás akadályok. Az A1 szintű agility pályán maximum háromszor lehet kontaktzónás akadályt teljesíteni. Az egyes teljesítményosztályok között a különbség a pálya hossza és nehézségi foka, illetve a szintidő meghatározásához választott mozgási sebesség. Mégis általánosságként leszögezhető, hogy az A1 osztály elérésével Pulink már elindult azon az úton, amely speciális teljesítményfokozással és gyakorlással profi szintre fejleszthető, mint A2, A3 osztály. Túl a versenyszellemmel átitatott pontozási rendszer által elért minősítéseken legfontosabb és egyben a legnagyobb mérföldkő az alapok teljesítése.

Végezetül azt a következtetést kell levonnunk, hogy a Puli mind rátermettségében, mind tanulási stílusában jól beilleszthető a modernkor hazánkban ma tért hódító ám nemzetközi eredményeket elért használati stílusába, az agility életforma mindennapjaiba.